Erdő

Tárgy: Erdő Szer. Feb. 15, 2012 7:13 am

Erdős rész, sűrű fákkal, de akadnak benne kisebb nagyobb dombok, völgyek, és kis tisztások is. Persze a hegyek felé, már kissé veszélyesebb a járás a vadállatok miatt.

Tárgy: Re: Erdő Szer. Feb. 15, 2012 7:33 am

[Selene]

A mai nap izgalmasra sikeredett. Találkoztam egy vérszívóval, ki tudja mi ügyben volt itt. Eléggé ügyetlen volt nem telt sok időben és már holtan feküdt. Ahhoz képest egy eléggé veszélyes fegyvert bíztak rá a fajtársai. Egy automatizált nyílpuska volt, ezüst bevonatú töltényekkel ami majdnem akkora volt, mint egy darts, egy távcsővel volt még felszerelve így gondoltam nagy a lő távja. Nem hagytam ott inkább magammal vittem, még jól is jött a vámpírok ellen. Mivel egy fegyverem sem volt és egyedül elég veszélyes mászkálni. lassan az erdőbe vezetett az utam. Körül néztem van-e itt valaki, leteszteltem a fegyvert amit szereztem. Még nem is lett volna gond vele csak az ezüst töltény volt a probléma. Lassan és kissé fájdalmasan lehetett volna újra tölteni. Végül mikor befejeztem, leraktam és megépítettem a menedék helyemet éjszakára. Eléggé kellemetlen volt így élni, hogy nincs ki védje a hátamat és rendes otthonom se volt. Össze szedtem néhány száraz botot, majd megpróbáltam tüzet csinálni. Egy pillanatra megálltam, különös szagot éreztem a levegőben. Talán vámpír vagy valami más? Nem éreztem tisztán, de tudtam, hogy valami jön errefelé. Lehet csak egy nagydarab vadállat lesz. Felkaptam a nyílpuskát és elindultam felkutatni mi vagy ki aki itt ólálkodik, ilyen mélyen az erdőbe. Bár vámpírra kevésbé számítottam mivel még épphogy csak sötétedik.

Tárgy: Re: Erdő Szer. Feb. 15, 2012 8:13 am

Aaron

Az erdőbe jöttem. Semmi konkrét céllal, csak egy kicsit ki kell szellőztetnem az agyamat. Annyira... feszült vagyok mostanában, hogy az már kezd nagyon idegesítővé vállni. Egyszerűen, teljesen tehetetlennek érzem magam. Áhh, de most nem is számít ez az egész dolog, csak az, hogy eltereljem valamivel a gondolataimat és kész.
Tehát az erdőben sétálok. Szokásomhoz híven fekete latex ruha van rajtam, amiben könnyedén kerülgetem a fákat, gyökereket. Gondosan ügyelek rá, nehogy felbukjak egy letört faágban, vagy egy a földből kiálló gyökérben, mert annyira elkalandoznak a gondolataim, hogy képes lennék rá. A hajam lágyan omlik le a vállamon, most nem kötöttem fel. Végigsimítok egy pár fatörzsön, amikor elhaladok mellettük. Eléggé lehűlt az idő, mostanra, de nem foglalkozom vele. A csizmám szárában és az övemnél egy-egy fegyver van elrejtve, de számomra elérhető helyen. Nem azért, mintha veszélyre számítanék, de soha nem árt az, ha bármire fel vagyok készülve. Egy emlékkép kúszik be a gondolataim közé, melyre most igazán nem akartam gondolni. Egy réges-régi harc, amikor még nem gondoltam semmire sem, csak arra, hogy Mich velem van. De már nincs...
A gondolataimat hirtelen megszakítja valami. Valami zaj. Annyira elkalandozott a figyelmem, hogy nem is vettem észre azt a szagot, melyet a szellő felém sodort. De most, hogy ,,felébredtem" ábrándozásomból, végre megéreztem és ennek különösen örültem. Mármint annak, hogy idejében felfigyeltem rá. Talán vérfarkas?
Kiélesednek az érzékeim, a veszélyforrást keresem, már közel lehet. A fegyveremet gyorsan kihúzom a csizmámból. Felemelem az arcom mellé, ujjaimat rákulcsolom. Jaj, muszály, hogy összefussak egy vérfarkassal? De mostmár nincs visszaút. Ha én észrevettem ő is biztosan engem. Hallom, ahogy egyre közelebb érünk egymáshoz. A fákat érintve haladok, óvatosan előre, mintha csak meg akarnék bizonyosodni arról, hogy tényleg valóság ez az egész. Már teljesen biztos, ez egy vérfarkas. Gondolataim hosszú tárházából előhúzom minden tudásomat, ami szükséges egy harchoz.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Feb. 16, 2012 7:11 am

A szagok egyre erősödnek most már biztos, az ellenség itt van. Csak tudnám, hogy miért. Azt hittem, hogy erre nem járnak közben pedig kettővel is találkoztam. Félre kellett tennem gondolataimat és felkészülnöm az összecsapásra. Már ha ez következik be, de mi más okkal jönne ide egy vámpír? Bármi ok is legyen mi ellenségek vagyunk és nem kegyelmezhetünk egymással. Kezembe veszem a nyílpuskát és egyenlőre az ujjam a ravasz mögött voltak a biztonság kedvéért. Az egyik fa mögé bújok és mögüle pár centire kihajolok, hogy felmérjem a terepet meg az álláspontomat. Itt nekem kéne, hogy nagyobb esélyem legyen. Egyedül vagyunk, meghallom ha egy lépést is tesz. Bár harc közben mindig össze zavarodnak az érzékeim. Gyorsan észbe kapok és egy-két perc múlva kibújok a fa mögül és előttem 180°-ba egy teljes tárat kilövök, majd vissza bújok a fa mögé. Eléggé kicsi az esélye, hogy eltaláltam, mivel elég sűrűn állnak a fák és ezek a lövedékek nem viszik át a törzsüket. Gyorsan újra töltöm a fegyvert, de eléggé lassan sikerül. Takarékoskodnom kellene a tárral, mert nem volt sok töltény annál a vámpírnál akitől ezt szedtem. Újra kilesek a fa mögül, hogy hol lehet az ellenség. A kis felhőket fújok közben a levegőbe, kezem szinte ráfagyott a fegyverre a hidegtől, de nem igen zavart. Hallgatom közbe, hogy hol lehet az a vámpír. Az az egy bökkenő volt, hogy nem tudtam hogy néz ki, milyen fegyvere van. Remélem nem riasztja társait, mert akkor igen nagy bajba leszek. Jobb lett volna ha lenne még pár fegyverem ezzel az eggyel nem érek sokat. Főleg azért, mert elég nehéz vele mozogni stb. Még jobban nehezített az a helyzeten, hogy fáradt voltam, már egy ideje alig pár órát aludtam és a szeme és alig van nyitva. Nehéz harc lesz az biztos.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Feb. 16, 2012 8:16 am

Szépen lassan előremegyek egy újabb fával. Csak most nézek igazán magam köré. A hatalmas fák, bokrok védelmet adnak valamennyire. Nagyon nincs ínyemre ez az egész helyzet, de hamár belekerültem, akkor hozzuk ki belőle a legjobbat. Figyelmesen próbálok kivenni valami alakot is akár, csakhogy tudjam pontosan kivel is állok szemben, de túl sűrű az erdő, kész dzsungel. Kilesek a fa mögül, melyet pajzsként használok és akkor elkapok valami foltot. Halványan látom csupán, de nem ígér semmi jót. Eltelik egy pár perc néma csönd. Még az erdő apró zajai is elnémultak, így csak a szellőt hallom, ahogy az ágak között fúj, mintha csak várná, hogy kire tegye a tétét. Aztán még egy kis idő, már éppen ki akarnék nézni, hogy felmérjem a helyzetemet, amikor hirtelen meghúzza a ravaszt és tüzel. Inkább maradok a rejtekemben. Hallgatom, ahogy csak tüzel és tüzel. Na, ez egy egész tár. Mit gondol ez? Hogy csak úgy vaktában lövöldözhet és akkor biztosan eltalál. Ennél azért több esze kéne, hogy legyen. Jaj nekem, mibe keveredtem én. Csak púp a hátamon. Remélhetőleg egyedül van, nem lenne jó, ha nagyon elhúzódna ez az egész. Akkor hajrá. Gondolom magamban. Inkább csak azért, hogy mozgásra ösztökéljem magamat. Ha ellövi a tárat, remélem tud harcolni, mert akkor másra nem nagyon hagyatkozhat. Gyakorlottan fülelek. Amint elhal a lövészápor, gyorsan kilépek a fedezékem mögül és egy két fával ismét előrébb haladok. Na mostmár még közelebb vagyunk egymáshoz. Közben az jár a fejemben, hogy ezeknek a bundásoknak az agya csak a harcon jár. Próbálok, minden idegszálammal a feladatra koncentrálni, hisz már annyiszor végigjátszottam ezt az egészet. A fegyverem szépen lassan leengedem magam mellett. Micsoda szerencse, hogy itt vannak ezek a fák. Óóó, gyerünk Selene, ne kalandozzon el a figyelmed. Ekkor meghallom, hogy lélegzik, talán kifújta a levegőt? Nem tudom biztosan, de gyorsan kilépek oldalra, megpillantom, majd lövök kétszer háromszor. Hiszen, ha ő támad akkor én nem fogok nyuszi módon megfutamodni. Mindenesetre annyit azért ki tudtam venni, hogy egy srác. Gyorsan visszabújok menedékem mögé. Esetleg megpróbálhatnék, valami kompromisszumot kötni vele? Ááá, elvetem ezt a képtelen ötletet. Egy kutyust se láttam még, aki nem ugrott volna egy vámpír torkának, amint találkoztak.
- Blöki.
Suttogom halkan. Lélegzetem azonnal megfagy. Kitekintek a fácskám mögül, hogy vajon meghallotta-e? Bár nem igazán számított, hogy meghallja-e.

» Erdő