Artemis Entreri

Karakter teljes neve:Artemis Entreri
Kor:265
Faj: Vámpír
Titulus: Harcos, fejvadász
Szint: 3. szintű
Egyéb megjegyzések: (bármi ami eszedbe jutna még és fontos szerinted)


Kinézet:
Magas, 190 cm magas, arányos testfelépítésű izmos férfi, azaz vámpír. Teremtése előtt harcosnak nevelték, és 30 éves volt, mikor átváltozott, így teste már teljesen kifejlődött. Tipikusan az a férfi, akin egy gramm háj sincs, és arányos az elosztás, így nem tűnik ki a tömegből, csupán a magasságával. Szereti a fekete bőr dolgokat, mert azon nehezebben látszik meg a vér, és könnyű tisztán tartani, valamint az acélozott, magas platójú bakancsot, ami tompítja a becsapódást. Kedvenc fegyvere két kard, amit keresztbe vetve visel a hátán, és mesterien bánik velük, szinte már táncolnak a kezében a fegyverek. Az idők folyamán, megismerte a lőfegyvereket azokkal is tud bánni, de jobb szereti a közelharcot. Íjazni is tud, de sosem él ezzel, mert szerinte meg kell tisztelni az ellenséget hogy szemtől szemben ölje meg. Ékszert nem visel, semmilyen személyes jellemző nem jelenik meg a megjelenésén, még az övcsatja is fekete. Bakancsa szárában vagy csizmájában, mikor mit visel, mindig rejtőzik pár dobótőr, és a derekánál hátul, egy ékköves tőr lapul. Szemei aranyszínűek, bár barna kontaktlencsét visel, hogy be tudjon olvadni éjszaka az emberek közé. Haja hosszú, és barna, ha dolgozni indul, akkor szokta csak összefogni.

Jellem:
Egyáltalán nem agresszív, sőt inkább mosolygós, kiegyensúlyozott jellem. Legalábbis ez látszik belőle leginkább, de ehhez tudnod kell, hogy a torkodat is mosolyogva fogja elvágni. Megnyerő külseje miatt, a nők általában rámozdulnak, amit sokszor nem is utasít el, de elvi okokból, nincs együtt egy nővel kétszer. Jó taktikus, gondosan felméri a környezetet, és mesteri érzékkel választja ki a megfelelő helyzetet a cselekvésre. Céljai érdekében megpróbál mindenkit felhasználni, és úgy forgatni, hogy az neki jó legyen. Beszéde választékos, és nagyon ritkán jön ki a sodrából, ha valaki árt neki vagy felbosszantja, azt éjszaka intézi el, egy hang nélkül. A vámpír társadalomban jelentős hírnévre tett szert, de eddig egyik vámpírcsalád sem tudta maradásra bírni, hogy elhivatottan szolgálja a klánt. Független vámpír, aki csak azért öl, ha rendesen megfizetik, nincs magánélete, nincs barátnője, senkije sincs. Tökéletesen magányos, és elégedett ezzel az állapottal. Ha épp nem a fegyvereit tisztogatja, és élezi, vagy edz, akkor szívesen pihen egy éjjeli rock-bárban lazulásképp.


Előtörténet vagy Darabka:
A mai este sem más, mint az eddigi összes többi, a célpontja eltűnt, és neki még két napja van, hogy teljesítse a megbízatást. Nem kapkodja hát el, betért a Rock’s Night nevű kedvenc bárjába, és rendelt egy pohár italt, bár meginni úgysem fogja, de kell az álca. Majd ráönti a közeli növényre, ahogyan eddig. Érdekes módon, eddig még egyik növény sem pusztult ki. Átvág a tömegen, egy magányos, kétszemélyes kis asztalkához, de nem vár társaságot, egyedül van, mint mindig. Elfoglalja helyét, és hátradőlve figyeli a nagyrészt emberi forgatagot. Bár az emberek már tudnak róluk, és a lycanokról is, őt nem háborgatják, ő be tud olvadni, hiszen hála az emberi ügyességnek, a szeme színét el tudja rejteni, mosolyogni meg nem szokott, és ha beszél, akkor is halkan, zárt szájjal teszi, hogy ne látszódjanak ki árulkodó kis fogacskái. Sokszor maguk a megbízói sincsenek tisztában vele, kit bérelnek fel.

Artemis Entreri, már emberként a szakma egyik legjobbjának számított, aki egész életét a harcra tette fel, hogy mindenkinél jobb legyen, és miután megadatott neki az örök élet… Csak még jobb lett. Bár teremtője nem sokkal élte túl teremtményét, mert Entreri egy gondatlan pillanatban tökéletes pontossággal választotta el a fejét a nyakától. Ez volt az első, vámpírként elkövetett gyilkossága. Megforgatja az italt a poharában, ahogy eszébe jut az az éjszaka, amikor ez történt. Később hamar híre ment, ennek, és meg akarták ölni, de nem hagyta magát, és levágott mindenkit, aki ellene támadt, így egy idő után felhagytak vele, és bár még mindig sokan szeretnék holtan látni, sokan élnek a szolgálataival. Mert híres róla, hogy nem hibázik, bár az meg a kedvétől függ vállalja-e a munkát. Szeszélyes, és kiszámíthatatlan férfi, akihez senki nem tudott eddig közel kerülni. Akik megpróbálták, azóta is bánják a napot…
Egy sóhajjal löttyinti a virágra az italt, és az üres poharat elnézve jut eszébe, hogy talán az ő élete is ilyen… Áttetsző, és furcsán üres.

Kicsit rövidke, de azért jó

ELFOGADVA!