Kevin Hawk

Karakter teljes neve: Kevin Hawk
Kor: Lycan-ként: 90; Hibridként: 10
Faj: Hibrid
Titulus: -
Szint: Első szint
Egyéb megjegyzések:


Kinézet: Jóvágású, nagydarab ember, kopasz, körszakállat visel, ami még brutálisabb kinézetet kölcsönöz neki. Nem kendőzi el a testét, leginkább izom pólókat hord és hozzá passzoló nadrágot, de a bakancs szent és sérthetetlen. Ha csak nem estélyre megy, nem tűr meg más lábbelit.

Jellem: A megjelenése tekintélyt parancsoló, és sokan félnek is, amikor meglátják. Ez egyáltalán nem zavarja, sőt még talán kicsit tetszik is neki. Bunyóba csak akkor keveredik, ha nagyon muszáj, egyébként ha nem szekálják ő sem árt senkinek sem.


Előtörténet:
Hol is kezdhetném. Egy kicsit el kéne kalandoznunk a múltba, de azok az emlékek már úgy megkoptak, hogy teljesen ködbe vész. Ha erősen koncentrálok talán menni fog.
Nos az első emlékem, hogy a szüleimmel vagyok. Nem valami nagy a ház, és ahogy emlékszem, nagyon régi. Talán a ’20-as évek. Tudom, elég lehetetlenül hangzik. Akkor még ember voltam, nem úgy, mint most. Na ne érts félre, nem mintha panaszkodnék, így legalább egy darabig nem halok majd meg. Nos szépen cseperedtem, ahogy az a Nagy Könyvben meg volt írva. Békés, boldog gyerekkorom volt. Mint minden korombeli én is iskolába jártam, sőt, el is végeztem. El sem hiszed mi? No nem baj. Szóval szépen cseperedtem. A szüleim bankárok voltak, így nem igen volt gondunk semmire sem. Egészen addig, amíg el nem kezdtek sorra becsődölni a bankok és a különböző pénzintézetek. El sem hinnéd, de egyik napról a másikra szinte az utcára kerültünk. Nem volt egy szép világ. A házat épp hogy meg tudtuk tartani, de ha lett volna lehetőségük, azt is elvitték volna a mocskok. Szóval nagyvonalakban ennyi minden történt, míg gyerek voltam. A háborút inkább hagyjuk ki. Az a káosz és rettegés semmivel sem ér fel, még ebben az érában sem. Az valami katasztrófa volt. Sajnos voltam elég idős ahhoz, hogy behívjanak és kiképezzenek, majd küldenek a frontra, mint egy darab mócsingot a megvadult kutyáknak. Semmit nem számított ezeknek az élet, csak az, hogy legyen elegendő utánpótlás, és fel tudják venni a harcot a nácikkal. Nos ekkor esett meg, hogy azzá váltam, amivé sosem akartam. Lycan-ná, vérfarkassá. De kérdem én, bárki hitte volna, hogy léteznek? Márpedig megdönthetetlen bizonyíték, hogy léteznek, legalábbis mostmár számomra az. Szóval épp a pihenő időnket töltöttük és elfoglaltuk magunkat olyan dolgokkal, amikkel ilyenkor szokás. Például kipucoltuk a fegyvereket, lesúroltuk a surranóinkat és ilyenek. Ökörködtünk, de hatalmas robaj rázta meg a tábort. Egy gránátot dobtak át hozzánk. Valószínűleg tudták, hogy most nem várunk támadást, ezért rontottak ránk. A táborban kitört a káosz és mindenki próbálta összekapni magát, felkapni a fegyverét és megpróbálni ellentámadást indítani, vagy legalább védekezni. Természetesen minden kurdarcba fulladt. Mint utóbb kiderült, volt egy kém a csapatban. Nyilván rögtön ki is végezték. Na mindegy, kanyarodjunk vissza. Szóval, épp felkaptam a fegyverem, amikor az egyik német rám vetette magát, és mint egy veszett kutya, megharapott. Lelöktem magamról, de egy jókora darabot kiszakított belőlem, majd lecsaptam a puskatussal. Vagyis lecsaptam volna, de nem sikerült, mert meg sem kottyant neki. Felugrott és ő csapott le.
Mikor felébredtem, valami bunker félében voltam, ahol több katona fogott közre. Ez még nem is lepett meg, de az, hogy volt ott német is és amerikai is, de még oroszt is láttam, az már kicsapta a biztosítékot. Újra elájultam. Mikor ismét magamhoz tértem és már magamnál is tudtam maradni, akkor magyaráztak el mindent. Ami elsőre nem tűnt fel, az az volt, hogy nem voltam megkötözve, pedig katonák ilyen vegyes társasága szerintem bármi lehetett. Akár még valami hóbortos szekta is. Felvázolták a helyzetet, és hogy kiválasztottak, mert méltónak találtak. Először kiröhögtem őket, mondván, hogy biztos be vannak katizva, vagy ilyesmi, de mikor demonstrálták is a dolgot, rögtön az arcomra fagyott a vigyor és nem mertem kekeckedni velük. Itt kezdődött lycan pályafutásom. Elég gyatra kezdés. Abban az időben sem voltam már kismiska, de mint látod, haladni kell a korral, így még jobban foglalkoztam a kinézetemmel. Folyamatos tréningben tartottak ők is, hogy kibírjam majd a következő teliholdat.
Amikor az eljött, tudtam miről beszéltek. Az átváltozás rettentő fájdalommal járt, és nem is tudom, hogy hogy éltem túl. A csontjaim ropogni kezdtek, ahogy rendeződtek, a pulzusom szerintem a háromszázat ütötte. Ordítani tudtam volna, de nem jött ki hang a torkomon. Amikor az átalakulás befejeződött, teljesen másképp láttam a világot, bár uralni képtelen voltam a testem. Egyszerűen nem ment, bárhogy próbáltam. Alig emlékszem valamire belőle. Így telt el majdnem kilencven év. Lycan-ként sok mindent megtehettem, de ami igazán sok adatott meg, az az idő. Bár hálás nem vagyok azoknak a katonáknak, mégis mondjuk, hogy örülök, hogy átváltoztattak. A következő kalandom sem volt unalmasabb. Akkor váltam hibriddé, és lettem az, ami most is vagyok. Tíz évvel ezelőtt, történt. Jól láttad, rendőrként dolgozom. Egy magamfajtának is lehet élete, azt hiszem. Az átváltozást pedig megtanultam irányítani, nem vagyok a holdhoz kötve. Szóval kivezényeltek, mert valami elmebeteg megtámadta az elektromos műveket. Na már most, ez az elmebeteg egy vámpír volt. Mikor sikerült csapdába csalnom egyből felismerte, hogy mi vagyok igazából. Egy golyót eresztett belém, ami baromira égetett. Átváltozni sem tudtam tőle, mert ezüstből volt, így utána rohantam. Mikor elértem, bevágtam egy ajtón a mocskot. Megálltam bejáratnál, a szobából csak az az egy kiút volt, így kénytelen rajtam keresztül. Itt ütött be a krach. Nekem ugrott és fellökött. Jó erőben volt ő is. Elkaptam, nehogy megszökjön, de ez a szemétláda is belém harapott. A nyakamat kapta el, amitől hirtelen oda kaptam. Sosem értettem, hogy miért harap meg mindenki. Azt nem tudom, hogy tudatában volt-e annak, hogy mit tesz, mikor megharapott, de ő miatta vagyok hibrid. És nem szégyellem. Bár az baj, hogy kezdhettem mindent elölről, mármint az átváltozással, de mára az is megy. Az utána lévő állapottal van gond. Ott még az ösztönök uralkodnak. Nos, röviden ennyi, és most nekem mennem kéne, legközelebb már te is közénk tartozol.

Tetszett az előtörténeted! Irány avatart foglalni és játszani

ELFOGADVA!