Eve

Karakter teljes neve: Eve
Kor: 12
Faj: Hibrid
Titulus: Hármas-vér hibrid
Egyéb megjegyzések: Először született hibrid

Kinézet:
161 cm magas vagyok valamint 45 kg. A hajam színe barna, a szemem színe kék. Egyszerű emberi cuccokban járom, eléggé kerülöm a feltűnést. Szeretem a sötét színeket.
Amikor hibrid formában nézel rám, a szemem elfeketedik, de körülötte megmarad a kék vámpírkör. A szemfogaim megnőnek, a karmaim olyanokká vállnak mint a Lycanoké. Akkor vigyázz mit teszel... nem vagyok egy kellemes látvány ebben a formámban.
Jellem:
Ártatlan 11-12 éves lánynak tűnök első látásra. A félelem és a düh ül ki általában az arcomra, bár az utóbbi inkább a hibrid formában tűnik fel az embereknek. Nincs túl sok tudásom és képzettségem a közelharchoz, tehát amit magamtól tudok, azt teszem. Mindent megteszek azért, hogy megvédjem a körülöttem lévőket.
Emígy, szerintem kedves vagyok, csak nem szabad, hogy felhúzzanak mert akkor rögtön támadok. Még nem tudom korrigálni a saját erőmet, tehát a dolgokban sem vagyok mindig biztos, mármint abban, amit teszek.

Előtörténet vagy Darabka:
12 évvel ezelőtt születtem, Magyarországon, Selene és Michael Corvin lányaként. Azt mondják, én vagyok az első született hibrid aki mindhárom halhatatlan törzs leszármazottja. Igazából anyám és apám elhagyott még mikor megszülettem. Úgy tudtam, hogy mindketten meghaltak, ezért kicsit aggasztott a dolog. Főleg, hogy egy orvosra lettem bízva. Az orvos sosem bánt velem túlzottan jól, már az elsőktől kezdve kijelentette, hogy én vagyok a "Tárgy 2". Mint egy eszköz, úgy használtak fel.
Rajtam akarták végrehajtani a kísérletet az Antigénnel, de ekkor besokalltam. Különben is éreztem már, hogy valami furcsa dolog történik velem itt. Megtudtam, hogy anyám a mellettem lévő cellában tartják fogságban. Mikor erről értesültem, kitörtem a fogságból és megmentettem őt. Elszöktem. Még mielőtt elfogtak volna, tudatára adtam anyámnak, hogy hol is vagyok. Miután rám talált, persze rögtön bajba keveredtünk. Lycanok törtek ránk. Nem tudtam, mit akarhatnak. Anyám elment harcolni, de én nem állhattam ott tétlenül. Segítettem neki. Egy Lycan meg is sebesített, de legyőztük őket.
A következő emlékem, hogy vámpírok között ébredek és egy orvos van a fejem fölött. Immáron az orvos egy vámpír, tehát nincs túl nagy félnivalóm ezektől. A sebeim lassan gyógyultak mindig is. Ám az orvos vért ad, ami folytán pár másodperc múlva, már volt nincs seb. Először ittam vért életemben ekkor.
Még mielőtt eltűntünk volna erről a helyről, ismét ránk törtek a Lycanok. Én tudtam, hogy az antigén miatt kellek nekik... elraboltak. Mivel Selene és én egy vérből vagyunk, ezért információkat tudok adni neki rólam, tehát nem volt nehéz megtalálnia. Közben megöltem egy Lycan orvost, őt, aki fel akarta használni a DNS-emet hogy egy új vérfarkast hozzon létre.
Ezután sikeres kiszabadulást hajtunk végre, egy kis ideig lerázzuk a farkasokat, mivel megöltük a fő-főt, aki az információt adta át és aki fel akart használni az antigénhez. Mindkét szülőmmel összekapcsolódik az elmém, tehát az apámat is látom... Selene megígérte, hogy segít nekem megkeresni őt.