Megara Statham

Karakter teljes neve: Megara Statham
Kor: 19
Faj: Hibrid
Titulus: -
Szint: Első szint
Egyéb megjegyzések: -
Play by: Megan Fox


Kinézet:
Tipikusan gyönyörű nő, s szinte mindenhonnan kitűnik. Fehér színű bőrére sokan sóvárognak, csillogó szürkés-zöld tekintetével, s magával ragadó, sugárzó mosolyával mindenkit levesz a lábáról. Középhosszú, dús, fekete haja van, ami sokszor hullámokban omlik vállára. Teste homokóra alakú, izmos, nőies vonásokkal rendelkezik. Telt, kívánatos ajkai vannak, melyek csókra csábítanak mindenkit. Vonzereje kapóra jön neki, az emberek naivan rendelkezésére állnak, ha szüksége van valamire. Öltözködése csajos, de egyben vad is. Nem foglalkozik a divattal, olyan ruhadarabokat ölt magára, amik megfelelnek igényének. Teste egyes részeit tetoválások díszítik.

Jellem:
Végletekig PRÓBÁL ép ésszel gondolkozni, még akkor is, ha ezzel megbántja valakinek törékeny, érzelgős kis lelkét. Felzaklatott állapotában nem mindig sikerül megőrizni ép elméjét, és gondolkodás nélkül cselekszik. Nem hisz a földöntúli érzelmekben, főleg a légből kapott "szerelem első látásra" marhaságban. A száját sosem képes befogni, ami a szívén az a száján, hirtelen be tudd pöccenni, innen adódóan elég hamar kellemetlen és cikis helyzetbe tudja hozni magát, de nincs olyan helyzet amiből ne dumálná ki magát. Szereti az életet élvezni. Fél a csalódástól, és hogy átverik, emiatt nehezen bízik meg bárkiben is. Remek színásznő, és úgy hazudik, mint a vízfolyás. Alapvetően nem bunkó, de nem is túlzottan kedves. Csak akkor alkalmazkodik másokhoz, ha kénytelen rá, de általában elvárja, hogy hozzá alkalmazkodjanak.


Előtörténet:
Fojtott és éles üvöltések váltakozása, vakító, neoncsöves lámpák, egy hordágy. Igen egy kórházban valaki szüléshez készül, és az illető éppenséggel az édesanyám (egy halandó asszony). Rengeteget szenvedett, és kárpótlásra sem volt lehetősége, nem láthatta az arcom. Mikor az én életem elkezdődött, az övé véget ért. Apámat nem ismertem. Árvaházba kerültem, és ott olyan dolog történt velem, amit én sem tudok felfogni ép ésszel a mai napig sem. Adoptált egy pap (?!). Katolikus lévén neki nem lehetett saját gyermeke, de nem bírta a magányt. 5 éves voltam, mikor kiválasztott a sok kis árva közül, pont engem. A nevem így lett Megara (jelentése: palota, templom, szentély).
Vallásos nevelésben volt részem, de mindig is éreztem, hogy nem lesz tartós. Bujkált bennem a kalandvágy, a vadság. Minél jobban rá voltam kényszerítve a jó kislány szerepre, annál jobban engedtem a kalandok csábító hívogatásának. Iskolába jártam, mint egy rendes, átlagos gyerek, és mivel ott atyai szem nem leste minden lépésem, kiéltem igazi énem rejtett vágyait. Igazi vagány csaj voltam, nagyjából jó tanulmányi átlaggal. Nekem tökéletesen megfelelt ez az állapot. Otthon viszont visszafogott, tisztelet-, és illemtudó leányzóként viselkedtem. A templomba járás helyett annyi más programom lett volna, de fenn kellett tartanom látszatot a jámborságomról.
Esténként, miután megvolt a „takarodó”, az ablakon surrantam ki, halkan, észrevétlenül, mint a macska. Barátaimat megválogattam, kerestem a veszélyeket, hogy így szerezzek tudomást, hű barátságukról. Igaz baráti köröm, csak három-négy személyből állt, de nem is vágytam többre. Stílusuk jóformán megegyezett az enyémmel, de mindenki közül én voltam a legrosszabb. Philip atyát rossz jegyeimmel tudtam befolyásolni. Rengeteg alkalommal adtam be neki, hogy tanulás céljából alszom ott egy-egy barátomnál. Angyali mosolyomnak nem tudott ellenállni, és oka sem volt nem megbírni bennem. Sosem féltem a lebukás miatt, biztos kitaláltam volna egy jó kifogást.
Ennek is meg kellett történnie egyszer, és be is következett. Az utcákat jártam este kilenc óra körül, mikor találkoztam az atyával. Ő a boltba ugrott le, hogy vegyen tejet, mert fogyóban volt, én meg szokásom szerint csavarogtam. Ezt sikerült kimagyaráznom, és ettől a pillanattól fogva hazudtam, akkor is mikor az igazságnak nem lett volna következménye.
Egyik nap, minden eddigi hazugságom lelepleződött. Fogalmam sem volt, hogy hogyan jött rá, de nem is érdekelt. Inkább azon morfondíroztam, hogy magyarázom ki magam. Életemben először üvöltözött velem, magából teljesen kikelve. Hazugságaim nagy részére már nem is emlékeztem, így a magyarázkodásba is belebuktam. Kitagadott, és „Fel is, le is út.”- ra kényszerültem. Összekaptam néhány cuccom, és a jól ismert utca fogadott otthonába, arra az éjszakára, 19 évesen.
Az események felgyorsultak. Egy sötét sikátorban voltam, és betéved egy fazon. Nem éreztem, hogy veszélyben lennék, ami nem így volt. Szemtanúja voltam, ahogy vérfarkassá változik, miután egy lövedéket vesz ki magából. El akartam bújni, de akkor már oly mindegy volt, észrevett. Felém indult, és belém vájta éles, egyes fogait. Rettentő mód fájt, minek hangot is adtam, közben lövések sorozatát hallottam, és a lény elterült mellettem. A karomból ömlött a vér. Egy kéken izzó szemű férfi lépett mellém, majd a halott teremtménytől elhúzott, és letérdelt hozzám. Azt hittem segíteni akar, de miután szemfogai nyakam ütőere mellett fúródtak belém, már kételkedtem.
Felkapta fejét a pali egy másik személy hívására. A szájáról letörölte a vért, és csak az után fordult meg. Árnyak tömkelege száguldott végig a keresztutcán, morgás, vonyítás kíséretében. Még egy pillantást vettem rám a kék szemű, majd eltűnt. Úgy éreztem, nincs messze a halál, zihálva feküdtem hanyatt a földön egy kis ideig, aztán megpróbáltam felállni. Össze voltam zavarodva, hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek. Ösztönösen hazafelé indultam, tudván, hogy ott már nem látnak szívesen, de nem foglalkoztam vele. Szinte beestem az ajtón, mire riadtan lépett elő nevelő apám. Szúrós szemével szinte ölni tudott volna, de nem értettem mire fel ez a nagy harag. Csak átvertem "pár" alkalommal. Megint elkezdett egyre hangosabban beszélni, míg végül üvöltöztünk egymással. Felrohantam a szobámba, és egy nagyobb táskát vettem elő, hogy megrakjam ruhával. A szobából kilépve, az az őrült megragadta a kezem és rángatni kezdett teljesen feleslegesen, mert egyenesen az ajtó felé indultam volna, és örökre búcsút intettem volna neki. Nagyon bepöccentem rá.
Az átváltozás megkezdődött, vagyis először nem voltam benne biztos, hogy valóban az történik velem. Fájdalmamban ordítottam, sikítoztam, de mindez eltörpült az autók hangja, és a szórakozóhelyek hangos zenéje mellett. Csontszerkezetem, törések hangja kíséretében változott meg. Többszörösen tört el minden egyes csontom, és a halál volt az, amire a legjobban vágytam abban a pillanatban. Úgy éreztem órák óra tart a folyamat, és nem akar befejeződni. Egyszer csak a fájdalom alább hagyott, és mindent olyan intenzíven éreztem. Phil lefagyva állt előttem, meg sem tudott szólalni. Valamilyen okból kifolyólag nekirontottam. Nem akartam bántani, mégis megtettem. Megöltem!
Nagyon megijedtem, ezért habozás nélkül menekülni kezdtem, pedig nem is volt, aki üldözzön.
Reggel tértem magamhoz az utcán, olyan homályosan emlékeztem az éjszaka történtekre. Választ akartam kapni mindenre, ezért visszamentem arra helyre, ahol átváltoztam. Egy egész napot vártam, hátha feltűnik valaki, de csak miután lement a Nap, bukkant fel az ismerős idegen. Mindet elmagyarázott, próbáltam higgadt maradni, és elraktározni az összes információt. A vámpírok és vérfarkasok eddig hihetetlennek tűnő meséi, valósággá váltak. Azt mondta segít nekem. Nem volt más választásom, ő volt az egyetlen, akire most számíthattam. Kénytelen voltam megbízni benne. Még csak két hete élek hibridként, de egyre jobban kezdek hozzászokni, az élesebb érzékekhez. Uralkodni ugyan még nem tudok magamon, de szép lassan annak is eljön az ideje.

Üdv. Én leszek az a gonosz, aki lecsekkol. Akkor kezdjük is el.

Sajnos az előtörténetet egyelőre

Elutasítom

Nézzük az okokat:

• Hármasvér hibrid (a -szerűt elnézem): Hármasvér hibrid csak olyan lehet, akiben megvan egyszerre a Corvinus, a Lycan és a Vámpír vér. Ez az ő sajátosságuk, ezért lehetett Eve hármasvér hibrid, az apja egyenesági leszármazottja Corvinusnak, valamin vérfarkas (az volt először), az anyja - Selene - pedig vámpír. Ez a három egyesült a lányban. Ha mindenképpen hármasvér hibrid akarsz lenni, akkor valahogy a Corvinus dolgot meg kell oldanod.
  
• Átváltozás: Ha megharaptak, az átváltozás nem indul be azonnal. A frissen beharapott lycan-oknak először mindenképpen a teliholdra van szükségük, és ráadásul téged a vámpír nagyon gyorsan harapott meg. Legjobb tudásom szerint, először lycan voltál, aztán lettél vámpír hibrid. Ami azt jelenti, hogy az átváltozás csak erős érzelemnél jön majd elő. Mint ahogy a filmben is láttad Michael-nél. Selene-t akarta megvédeni Victor-tól és megindult az átváltozása.

Ha ezeket javítottad, szólj, és megnézem még egyszer

Így már rendben van. Foglalj avatar-t és hamarosan kitalálunk valami játékot is, hogy életet leheljünk az oldalba.