Rendőrség

Ember Hozzászólások száma : 10

KEVIN HAWK - DR. PATRICK O'CONNOR

Üveges tekintettel lapozom át az iratokat, miközben próbálok valami értelmes magyarázatot találni a napokban történt gyilkosságokra. Valósággal szétmarcangolták őket. Mégis melyik elmebeteg gyilkos tenne ilyesmit ráadásul úgy, hogy semmi haszna sincs belőle? Félnem kellene, de egyszerűen képtelen vagyok rá, főként azért, mert naponta látok vérző, kifordult belű alakokat, akik hörögve próbálnának segítséget kérni, de kiáltásuk csak fuldoklásba bicsaklik. Ilyen ez a szakma, tudtam, már mikor annak idején tanulni kezdtem, hogy mit vállalok. Viszont annak idején nem voltak olyan problémái a társadalomnak, mint a vámpírok és a vérfarkasok. S ha ez még nem lenne elég, hibridek tűntek fel a színen, bár szerencsémre még egyel sem futottam össze ezidáig. Muszáj találnom valamit...vagy valakit, aki véget vet ennek a borzalomnak. Hadakozhatnak szavaim ellen, de ez nem természetes. Ennek nem így kell lennie. A világba nem fér bele a természetfeletti. Soha nem is fog.
Felkelek az asztaltól, mikor egy férfi lép be az ajtón és levág elém egy mappát. Ránézek és kérdőn felvonom szemöldökömet. Van valami az itt dolgozókban, ami csupa ellenszenvet ébreszt bennem. Moderálniuk kéne magukat egy civil jelenlétében.
- Valami baj van? - kérdezem és elveszem a mappát. - Azt hittem, hogy bátran nézelődhetek az iratok közt. - közlöm, mert bosszús tekintete épp az ellenkezőjére utal.
- Tőlem nem hallhatott semmi ilyesmit. Biztos félreértett valamit, a kollégám néha hülyeségeket beszél. Lenne szíves távozni? - elmosolyodom, mikor kéréssé alakítja az először valószínűleg utasításnak indított mondatot.
- Hát persze. - bólintok, mert vagyok annyira értelmes, hogy ne ellenkezzek egy zsaruval. Aktatáskámba gyömöszölöm a papírokat, ami talán ez az ürge nem tudja, de George keresett elő nekem. A mappát is közéjük csúsztatom, majd egy biccentéssel távozom a szobából.
Egy folyosón haladok végig, ahol a lámpa fénye villódzik, bármelyik pillanatban kialudhat. Egy fekete ballon kabátot viselek, nyakam köré sötétszürke sálat tekertem, mert az idő igen fagyos a napokban. Ahogy elhaladok egy terem mellett beszélgetés és furcsa szavak ütik meg fülemet. Összeráncolt homlokkal fordulok vissza és az ajtó résén át belesek, még ha az tilos is egy civilnek.

Tárgy: Re: Rendőrség Pént. Feb. 17, 2012 1:04 am

Dr. O'Connor

Terepen voltam. Illetve onnan tértem most be a rendőrség épületére. Egy narkóst kellett behozni, aki össze-vissza beszél, eltekintve attól, hogy megrémíti az embereket az utcán. Az még rendben van, hogy lövi magát, mert ettől szerinte milyen nagy ember lesz, de az, hogy félmeztelen végig rohan az utcán és közben az kiabálja, hogy "vérfarkas vagyok, vérfarkas vagyok", manapság nem épp életbiztosítás. Mikor elkaptam, elég nagy gondot okozott, és nem sokon múlott, hogy nem lépett meg. Azoknak a gyönyörű fekete szemeimnek köszönhetem, hogy mikor rámnézett, bele a szemeimbe, totálisan megrémült, elvesztette az egyensúlyát és egy pocsolyában landolt. Innen már nem kellett sok, hogy bilincs kattanjon a csuklóján és behozzam. Mikor beértem az épületbe, kicsit meg kellett taszigaálni, mert jó ideig egy hűvös cella társaságát élvezi majd, sőt, lehet, hogy lesz cella társa is. Remélem valami benga, aki jól elintézi. Mármint a börtön módszerrel, szappan a földön és egyebek. Bele sem gondolok inkább. Leültetem a csávót egy székre és ráparancsolok, hogy itt várjon meg. Rettegő tekintettel néz rám, és csak bólint. Elindulok, hogy megnézzem van-e szabad szobánk odalent.
Mikor visszatérek egy ballon kabátos hapekot látok távozni. Nem foglalkozom vele, sokan megfordulnak itt, rokonok, akik ebédet hozta valamelyik hozzátartozójuknak, esetleg frissen szabadultak, orvosok, ilyesmik. Megragadom a fickó vállát és felrántom.
- Indulás! - mikor a pólója elindul, belátok alá. Harapásnyom. Szóval mégsem csak azért csinálta, mert be volt lőve. Tényleg lycan lett. Visszaültetem, és megint ráparancsolok, hogy itt maradjon. Szerencsére, most Újhold jön, de akkor is kell egy orvos neki.
- Dave, gyere ide! - kiáltok hátra, majd egy pocakos alak lép elő az üvegkalitkából, és indul meg felém.
- Kéne egy orvos. Meg kéne nézni, hogy ez vérfarkas harapás-e, vagy sem. - Dave kétkerdve nézi. Elég kicsi, tény és való, de ha fent akarom tartani az álcámat, akkor jól kell játszanom a szerepem.

Ember Hozzászólások száma : 10

KEVIN HAWK - DR. PATRICK O'CONNOR

Minden szavát értem a nagy darab fickónak, kinek körszakálla csak még ijesztőbbé próbálja varázsolni külsejét. Nem rémiszt meg, nem is tudom egyáltalán létezik-e bármi, ami félelmet kelthet lelkemben. Figyelek, nehogy valami apróságról is lemaradjak. Három hete érkeztem csupán Amerikába, így nem mondanám, hogy túl sokat tudok az itt történtekről, de nem sokban térhet el attól, ami Angliában folyik. Lassacskán az egész világ problémájává növi ki magát ez a dolog. Csak vannak, akik foglalkoznak vele és vannak akik nem.
Felfogva, mit is mond a férfi, bátran kopogok és belépek az ajtón. Nem igazán érdekel, hogy ismételten olyat csinálok, ami tilos lenne, egyszerűen lepereg rólam a szúrós pillantás. Tekintetem a fiúra vezetem, aki kissé kómásnak tűnik, bár kétlem, hogy azért lenne itt, mert békésen aludt és a rendőrök meg, hogy keresztbe tegyenek neki, felébresztették. Látom a póló alól kikandikáló sebet is, ami minden bizonnyal egy harapás. Felvonom szemöldökömet, majd idejét érezvén, hogy bemutatkozzak, megszólalok.
- Jó estét, uraim! - köszöntöm őket s ez éppúgy szól a fiúnak, mint a rendőröknek. - Elnézést, hogy beleütöm az orromat a dolgukba... Minden bizonnyal semmi közöm hozzá, de véletlenül meghallottam, hogy orvost keresnek. - egyáltalán nem véletlenül hallottam meg, de ezt nem vallhatom be nekik. Furcsán jönne ki az egész és a végén még bent tartanának, amiért szigorúan titkos adatokat vagy valami hasonlót lefülelek.
Várok még pár pillanatot, majd leveszem kabátomat és a táskával együtt egy szabad székre helyezem. Gleccser kék íriszeim a fiúra és annak arcára vetülnek, majd felkúsznak a kopasz fickó vonásaira.
- Dr. Patrick O'Connor, nagyon örvendek. - nyújtok kezet puszta udvariasságból és közben ismét a beteget nézem. Gondolkozás nélkül felteszem első kérdésemet. - Tudják, mikor és milyen körülmények között történt a baleset? - csak remélni tudom, hogy érti, a harapásra céloztam ezzel a kérdésemmel. Muszáj tudnom a körülményeket, persze már csak amolyan személyes okokból. Kíváncsiság.

Tárgy: Re: Rendőrség Pént. Feb. 17, 2012 7:54 am

Dr. Patrick O'Connor

Mikor megemlítem, hogy orvos kéne, mintha Isten hallotta volna hívó szavam, egy férfit küld nekem az égből. Vagyis csak az átjáró ajtajából.
~ Köszönöm Istenem! - emeltem a szemem a plafonra. Az orvos Dr. Patrick O'Connor néven mutatkozik be.
- Kevin Hawk. Hello, doki. - vettem lazára a stílust. Tuti, hogy ebből még gond lesz, bár sokat nem árul el, így nem tudhatom mennyit tud. A baj akkor lesz, amikor ez az eddig ködbe burkolózó információ napvilágot lát. Tekintettel rám - hát ki másra - nagy veszélyt jelent és biztos, hogy az lesz az első, hogy felnyom a kollégáknál. De hát valakinek takarítania kell a mocskot, mert a városban már így is eluralkodott a káosz, és az írtás - vagy tisztogatás, ahogy ők nevezik - még folyik.
- Nem tudjuk, doki, már ilyen volt, mikor megtaláltam. Maga szerint mi harapta meg? - az első része igaz, a második kamu. Nagyon is jól tudom, hogy mi a fene harapta meg ennyire a pasast, és mázlinkra van egy hónapunk, addig simán kinyírhatjuk. Egyébként is, ki az a bolond, aki direkt akar a természetfelettihez tartozni. Kész agyrém.

Ember Hozzászólások száma : 10

KEVIN HAWK - DR. PATRICK O'CONNOR

Magamban jó mélyen eltárolom az információt, mely szerint a nagy darab fickót Kevinnek hívják. Még soha nem találkoztam vele eddig, ami nem csoda, hisz' jó három hete lakom itt. Ez egy normális ismerkedésre egyáltalán nem elég, részemről legalábbis biztosan nem. Egy hónapra minimum szükségem van, hogy kiismerjem az adott személyt minden rossz tulajdonságával és szokásával együtt. Kevin komor vonásai közt némi kíváncsiságot vélek felfedezni, de véleményem szerint nem rázná meg a dolog, ha esetleg nem segíteném őket. Csakhogy eszem ágában sincs hátat fordítani és kisétálni innen. Meg kell tudnom minél több dolgot az esetről és ehhez szükségem van erre a két férfira is, no meg a fiúra, kinek krétafehér arca arra utal, hogy egyáltalán nem érzi jól magát.
- Mr. Hawk, adtak már valami orvosságot a betegnek vagy minden kivizsgálás nélkül rángatták be ide? - utóbbit gyanítom, de természetesen nem áll szándékomban beleszólni a biztosurak dolgába. Így hát előveszek zsebemből egy tégelyt, melyben pár szem gyógyszer hever. Leteszek egyet az asztalra, de nem engedem a fiatalembernek, hogy bevegye. Még nem.
Tanakodom, mit kellene tennem. Jó volna, ha vehetnék szövetmintát, de ez a megfelelő műszerek nélkül aligha lehetséges.
- Nos... - kezdem és a fiúhoz lépek. Kezeim határozott mozdulattal nyúlnak a póló szegélyéért és húzzák fel azt. A fiú meg sem moccan, kezdek aggódni miatta. Arcára pillantok, homlokán verítékcseppek gyöngyöznek. Ujjam begyével finoman megérintem a sebet, mire a fiú összerezzen. Homlok ráncolva nézek Kevinre. - ...azt mondanám, hogy nem egy vérfarkas tette. Túl kicsi a harapás, mellesleg nem is elég mély ahhoz, hogy másra fogjuk rá, mint egy kutyára. - táskámat magam elé veszem és kutatni kezdek benne. - Persze, jó volna, ha ezt speciális műszerekkel is megvizsgálhatnám, mert nem garancia a kutyaharapás, de több, mint valószínű, hogy nem tévedek. De mindezek mellett nem tudhatjuk, hogy a kutya veszett volt-e. Csak nézzen rá a fiatalemberre! - bökök fejemmel a fiúra, aki mozdulatlanul mered maga elé. - Azt sem tudják, mitől lehet ilyen állapotban? Egyáltalán csináltak valami hasznosat, mióta bent van? - hangomban enyhe pimaszság érződik, de nem tehetek róla. Én azért élek, hogy gyógyítsak. Az pedig, hogy az ilyen alakokat kell néznem, akik gondolkodás nélkül rángatják a fiatalokat ide-oda, felettébb bosszantó. Még hozzá anélkül teszik, hogy az egészségi állapotukat felmérnék.

Tárgy: Re: Rendőrség Pént. Feb. 17, 2012 9:44 am

Dr. Patrick O'Connor

A doki rögtön neki fog a vizsgálatnak. Gondolkodásában néha-néha hümmög egy, majd folytatja, miközben kérdésekkel bombáz. Mégis ki a frász ez az ember, hogy ilyen hangnemet üt meg? El akarja vinni a fiút? Felejtse el. Ő csak akkor sétál ki innen, ha nekem szárnyaim lesznek. Bár úgy belegondolva ettől nem sok választott el. Ha fordítva történt volna a dolog, és vámpír lettem volna először, csak utána lycan, akkor lehetnének szárnyaim. De nincsenek, hála istennek, és így némiképp emberi külsőm van még az átalakulás után is.
- Már így találtam rá, doki, mint már mondtam. Semmit nem csináltunk még vele, most került csak ilyen állapotba. - válaszoltam az orvos kérdésére. Ezután ledöbbenek: vérfarkas? Ez a pasas meg honnan tud ilyeneket? Ha csak nem valami béna frakneinstein, aki ezzel szórakozik, ahelyett, hogy sírokat rabolna és összetákolná a saját teremtményét.
- Vérfarkas? Ugye most csak viccel? Ha maga tényleg orvos, akkor én vagyok Mickey Mouse. - nevetek, miközben válaszolom, majd megkomolyodom és folytatom.
- Nem tudom mi harapta meg pontosan, már rajta volt, mikor megtaláltam, és nemrég hoztam be. Ha el akarja vinni, akkor én is magával megyek, és felügyelek mindent, még azt is végig nézem, ha feltolja neki a katétert. - ezzel azt is mondhattam volna, hogy "Hello doki, a nevem Kevin Hawk és lycan-vámpír hibrid lennék." Egyébiránt pedig a srác narkós, és benne van a nyilvántartásban, így nem feltűnő, hogy szemmel akarja tartani egy rendőr, méghozzá pont az, aki behozta.
- Mehetünk, doki? - teszem fel a kérdést.

Ember Hozzászólások száma : 10

KEVIN HAWK - DR. PATRICK O'CONNOR

Valamilyen okból kifolyólag képtelen vagyok hinni a rendőrnek. Szemeim folyamatosan arcát pásztázzák, hátha fellelik rajta a hazugság egy apró mozzanatát, de semmi. Tökéletesen hantázik, már ha gyanúm valóban igaz. Megdörzsölöm államat s így borostám alig hallható sercegést tanúsít. Már meg kellene borotválkoznom, tudom, de valahogy mindig találok kifogást ellene.
- Áh, szóval, mint rendőr... - megállok egy pillanatra, összecsukom aktatáskámat, melyből ez idő alatt egy dossziét húztam elő. - ...azt állítja, hogy semmit nem tud erről a fiúról, akit behozott ide. Tehát, nincs is joga bent tartani, persze, javítson ki, ha tévedek! - rezzenéstelen tekintettel állom íriszeinek kihívását. Tudom, hogy nehezen veszi szavaimat, mert magam sem szeretem, ha beleszólnak a munkámba vagy a dolgaimba, de ha már hazudik, akkor csinálja rendesen és ne vegye félvállról. Az orvosok nem hülyék, a legtöbb emberrel ellentétben.
Próbál elsütni egy lapos poént. Megeshet, hogy csak én nem értem, de nem valószínű. A legkevésbé sincs itt annak az ideje, hogy szórakozzon ezzel az üggyel, ráadásul úgy mondja, mintha a farkasok létezése lehetetlen lenne. Hát nem ő beszélt épp róla, mikor elhaladtam az ajtó előtt? Nem ezért jöttem ide be, mert meghallottam, hogy a természetfelettiek kerültek szóba?
- Azt hisz, amit akar, de egyedül nem fogja megoldani ezt az ügyet. Nem tudtam, hogy amatőrök is dolgoznak ebben a szakmában. - vonom fel szemöldökömet. Van egy határ, amit ha átlépnek az emberek, akkor belőlem is előbújik az a bizonyos kisördög és ilyenkor gyakran belekötök az emberekbe.
Akaratoskodik azért, hogy velem jöhessen. Nincs okom visszatartani, sőt, mivel ebben az épületben, ezen a helyen neki van nagyobb hatalma, esélyem sem lenne az ellenkezésre. Így hát nagyot sóhajtok és beletörődök, hogy még egy ideig el kell viselnem bosszantó jelenlétét.
- Jöjjön, ha akar, bár úgy érzem, semmi hasznát nem fogom venni. - de legalább hozzáférek majd a papírokhoz és egyéb iratokhoz, amik szükségesek a kutatáshoz. Annyira nem is hasznavehetetlen ez a fickó, mint gondoltam. - Abban legalább tud segíteni, hogy merre találom a labort? Gondolom, ez a hatalmas épület nem csak irodákkal van tele meg takarítószertárakkal. - felveszem ismét kabátomat, kezembe fogom táskámat és indulásra készen állok.

Tárgy: Re: Rendőrség Pént. Feb. 17, 2012 1:36 pm

Dr. Patric O'Connor

A doki nem rokon szenves, és kezd egyre jobban felhúzni. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mert érzem, ha még tesz egy lépést, feszegetni kezdi a határokat, és tovább folytatja ezt, akkor befeketedi ka szemem. Ezt elkerülvén nyugszom meg, majd elsétálok az asztalomhoz és felkapok egy nejlon zacskót, amiben tűk és néhány tabletta található.
- Hogy lássa kivel van dolga, megmutatom magának, hogy igenis van okom bent tartani. - nem tudom miért, de kedvem lenne kicsit móresre tanítani.
- És csak hogy tudja, jobb, ha rendőri felügyelet is van mellett, akár meg akarja vizsgálni, akár nem. - nem értem a pasast, de hát orvos, mit vártunk tőle. Elindulok, és mutatom neki az utat, hogy merre található a labor. A srácot természetesen én viszem, bár a doki ezt nem biztos, hogy jó szemmel nézi, sajnos hátrafelé nem látok. Kicsit noszogatom a fiút, majd beérünk végre a laborba. Csupán két ember dolgozik valamin, de nem lényeges.
- Át tudnák adni nekünk a labort? Súlyos sérültet kéne ellátni. - kérdezem, mire a két ember összeszedi a cuccát és átmennek a szemben lévő helyiségbe. Amint a doki is belépett, becsukom az ajtót, elsötétítem a szobát, majd egy asztalt tisztára pakolok, hogy rá tudjuk tenni a srácot.
- A asztal tiszta, a laborosok mindig steril körülmények között dolgoznak. - mondom Patrick-nek normális, emberi hangnemben, majd megállok az asztal túloldalán, hogy mindent jól lássak.

Ember Hozzászólások száma : 10

KEVIN HAWK - DR. PATRICK O'CONNOR

Követem útját a labor felé, de egy pillanatra sem veszem le szemeimet a fiúról. Olyan érzésem van, hogy valami nem stimmel vele. Azon kívül természetesen, hogy apátia szintre van zuhanva és szerintem abszolút nem ért semmit abból, amit beszélünk. Ez így nagyon nem jó, tényleg ki kellene vizsgálnom. Nézem, ahogy Kevin olykor lök egyet rajta, ugyanis a fiatalembernek nehezére esik még járni is. Aggódóan vizsgálom mozdulatait, majd belépek a laborba, ahogy azt a rendőr is teszi.
Bár ilyen könnyen menne. Nem kimondottan érdekelne, ha nem tudnám kivizsgálni, hisz' nem az én problémám ez, de a kíváncsiságom nem hagyja, hogy olyan könnyen kisétáljak az őrsről és hazamenjek. Akkor valószínűleg egész éjszaka álmatlanul forgolódnék és azon jártatnám az agyamat, hogy mi történhetett. Nem, nekem muszáj itt lennem most.
Végig nézem, ahogy a két alak vonakodva bár, de elhagyja a szobát és már csak mi hárman maradunk bent. Kevin megteszi helyettem a lépéseket, amiket magam akartam, de nem bánom. A sötét szoba elég félelmetes látványt nyújthat egy civilnek, viszont mivel én jártas vagyok a természetfeletti témában, Kevin pedig egy rendőr, így feltételezem tudjuk, nincs mitől tartanunk.
Felkapcsolom a kislámpát, minek halvány fénye megvilágítja az üveges tekintetet. Bevallom, elég groteszk látványt nyújt, noha rémületet nem kelt bennem. Szabaddá teszek egy fémasztalt, majd felfektetem rá betegünket, hogy jobban hozzáférjek. Táskámból apró zseblámpához hasonló kis készüléket veszek elő. Fölé hajolok, finoman szétfeszítem szemhéjait és íriszeibe világítok. Elhúzom számat, Kevin felé fordulok.
- Késlekedő pupilla-reflex. - felhúzom pólóját, szemüvegemet orrom hegyére biggyesztem, ami addig ingemre akasztva pihent és szemügyre veszem a sebet. Elég ocsmányul néz ki, mit ne mondjak, de nem teszem szóvá. Csipeszt húzok elő, végül annak hegyét éppen hogy, de a sebbe mártom, így mintát véve belőle. - Idehozná a mikroszkópot? - kérdem és fejemmel a másik asztalon ácsorgó szerkezetre bökök, ami nem nagyobb az alkaromnál.