Katja Thomas

Karakter teljes neve: Katja Medison Thomas
Kor: 18
Faj: Ember
Titulus: Munkanélküli
Szint: -
Egyéb megjegyzések:


Kinézet:
Körülbelül 165 cm magas, 60 kg körüli. Eléggé vékony, ámbár nem mondható anorexiásnak. Vonásait anyjától örökölte. Váll alá érő barna haja van, valamit tengerkék őzike szemek, amelyeket szinte mindig smink veszi körül-emeli ki. Stílusa kicsit vad, néha már ku*vásnak is mondható akár. Mindig sok ékszert és kiegészítőt aggat magára, néhány ruháját pedig magának szab el ha olyan kedve van.

Jellem:
Mondhatni, hogy kedves, bár... eléggé érdekes személyiségnek nyilvánul meg ha megismered. Nagyon keveset beszél, inkább a tetteiben nyilvánulnak meg a dolgai. Nagyon hasonlít bátyára, bár a fiú dolgait sosem vette át. Cigarettázik és füvezik ő is, de ennek ellenére megvan a baráti köre és ő nem gondolja azt, hogy ilyenekkel gondot okoz másoknak. Szüleinek legtöbbször ellentmondó, apjával se anyával se nincs túlságosan jó viszonyba. Éjszakai életet él inkább, napközben nem túl sokat látni, maximum az iskolában, ott is már amikor.
"Titokzatos és meghatározhatatlan... mindenkit maga köré vonz, mindent kézben tart és teljesen független."


Előtörténet vagy Darabka:
18 évvel ezelőtt láttam meg a helyi kórházat Amerikában. Igen ám, körülbelül szó szerint értve hiszen ami azt illeti a taxiban születtem meg. Már akkor is érdekes volt az életem. Azért persze ha már ott voltunk a kórháznál, bevittek minket és egy-két napot bent töltöttünk anyámmal, miközben rokonok tódultak befelé, hogy megnézzék a kislányt, akinek még nincs neve. A szüleim nem tudták milyen névvel dobjanak meg, de végül -nagy nehezen- a Katja mellett döntöttek. A Medisont csak úgy odadobták, azt sosem használtam. Csak van és kész. Ez mellett egész normálisan telt el a következő pár évem. Már ha egyes dolgokat normálisnak lehet mondani ilyen -finoman szólva- bolond szülőknél. Anyám munkanélküli volt, mégis a nap nagy részében színét se láttuk. Apám dolgozott egyedül a családból, neki jól kereső orvosi állása van. Azért látszik rajta, hogy orvos, ő is olyan mint a többiek. A bátyámmal lógtam mindig együtt, ő két évvel idősebb tőlem. Tőle vettem át rengeteg dolgot, közöttük a mostani stílusomat is.
A szülők még csak aprócska gond volt, mikor megérkezett a nagyi, hogy vigyázzon ránk. Utáltam. Elmeséljem miért? Körülbelül két éves lehettem még járókám volt és az udvaron szaladgáltam vele oda-vissza miközben a bátyám mellettem játszadozott valamivel. A nagyi meg kiakadt, hogy csörgök a járókával meg hogy mi lesz ha elesek, ezért megfogott és kikötött egy téglarakáshoz, hogy ne bírjak elmozdulni onnan. Hát normális ez a család, kérem?
Aztán amikor kezdtem felnőni egy csomó dologra rájöttem. Például, hogy ha a nagyi akar jönni vigyázni ránk, akkor azt kell mondani, hogy "nem kell, nem kell!" mivel a bátyám mindig itt van mellettem. Aztán, jött apám... jah kiderült hogy megcsalja anyámat. Legalábbis én kaptam rajta. Nem mondtam el anyámnak, apám jól lefizetett. Minden hétvégére normálisan volt pénzem legalább. Aztán... anyám éjszakai kiruccanásainak eredménye : sztriptízbárban dolgozik. Na ez aztán még jobb.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a bátyám és én vagyunk a legnormálisabbak a családban. Körülbelül 15 éves lehettem amikor először kimentem a barátaimmal és a bátyámékkal bulizni. Amilyen személyiséggel és el züllöttséggel rendelkeztem már akkor is nem volt meglepő, hogy a rendőrségen kötöttem ki a többi barátaimmal együtt. Csak beszóltunk pár rendőrnek, ez volt a gond. Anyámék hazavittek, jól leordították a fejemet, én meg azóta nem bírom őket. Főleg, hogy azt mondták, sosem ütnek meg és megütöttek akkor. Ez az ügy óta teljesen függetlennek érzem magamat. Minden hétvégén más buli, minden hétvégén más társaság, aztán a végül már egy nagy társaság lett. A bátyám elkezdett droggal és fűvel foglalkozni, amiből a füvet én is díjaztam valamennyire és el is kezdtem rendesen... azóta is. Középiskolát járom jelenleg mellesleg, az el züllöttségemnek határa is van és okos is vagyok nem úgy mint a szüleim. Ők különösebben azóta már nem is érdekelnek, és én se őket igazából ahogy észrevettem. Tudják, hogy milyen vagyok és hogy tudok magamra vigyázni. Pénzzel meg ellátnak ha kell, de szerezni tudok máshogyan is ha nem is adnak.
Pár hónapja, kezdtem csak tudomást szerezni ezekről a közöttünk élő furcsa lényekről. Pontosabban részem volt benne és örülök, hogy megúsztam így. Bár biztos hogy nagy buli lenne vámpírként élni, sokáig halhatatlanul, de nem szeretnék egyelőre. Szóval egy buli után hazafelé tengettünk, persze az erdőn keresztül amilyen okosak voltunk. Tudtuk, hogy nem kéne, de mi akkor is. Hárman mentünk, a bátyám, a barátnője és én. Zajt hallottunk, majd egyszer csak egy vérfarkas ugrott ki a bokorból megtámadva a bátyámat. Utána rögtön egy vámpír meresztette ránk a fogait, viszont ő fegyverestül tovább állt. A bátyám vállából egy jó nagy darabot kiharapott a farkas. Tudtam, hogy mi ennek a következménye és azt is, hogy most le kell lépnünk meg ha átváltozik akkor megbánjuk. Megfogtam a sokkot kapott barátnőt majd hazavittem hozzánk. Tudtam, hogy a bátyám nem fog hazajönni egy hamar. Így is lett. Azóta színét sem láttuk. Levelet küldött anyáméknak, hogy sürgősen el kellett neki utaznia, nekem pedig azt írta, hogy hamarosan láthatom. Örültem neki... de hogy bevalljam, kicsit félek a találkozástól.